Ki ül a kormánynál? – ebből a szempontból érdemes megközelíteni a múlt héten lezárult újabb uniós csúcs eredményeit. Az IMF bevonult, a kormány újratervezett, Angela Merkel és Nicolas Sarkozy pedig paktumot írt Európának. A tét Magyarország maradék pénzügyi és gazdasági függetlensége. De vajon lesz-e kinek visszavonulót fújni?

Egyrészt – másrészt, így is – úgy is

Hazaküldjük az IMF-et, aztán mégsem. Fityiszt mutatunk az EU-nak, aztán mégsem. Szárnyal a gyorsnaszád, aztán mégis újra kell tervezni a 2012-es költségvetést. Kiváló a gazdaságpolitikánk, de azért Fellegi Tamás fejlesztési miniszter lemond, hogy az elvileg kiebrudalt Nemzetközi Valutaalappal való tárgyalásokra összpontosítson. A Matolcsy György által 1,5-2 százalékra jósolt GDP-növekedésről kiderül, hogy már a 0,5-1 százalék körüli bővülésnek is örülhetünk. A KSH-adatokból pedig nyilvánvaló válik, hogy a mezőgazdaságot leszámítva a magyar gazdaság recesszióban tengődik és a negyedéves, 0,5 százalékos növekedés jórészt az exportnak köszönhető. Csúcsra ért a kormányzati kettős beszéd, ami bizony a közvélemény-kutatási adatokon is meglátszik. A Tárki és a Medián felmérése szerint a Jobbik az elmúlt egy évben megduplázta szavazói számát, miközben a Fidesz-tábor a felére zsugorodott. A jobboldali elfogultsággal aligha vádolható Political Capital vezető elemzője pedig arról beszélt az FN24-nek adott interjújában, hogy a Jobbik lehet a Fidesz váltópártja. Ezek után kár lenne meglepődni Lázár Jánosnak a sikeres ellenzéki obstrukciót követő kijelentésein, miszerint az MSZP és a Jobbik nagykoalícióra lépett. Vona Gábor szintén nagykoalícióról beszélt, csak ő az elmúlt 22 év MSZP–Fidesz nagykoalíciójáról. A Jobbik frakcióvezetője a stratégiai kérdésekben meghozott döntések szintjére emelte a felvetést. Kifejtette, hogy az MSZP és a Fidesz közösen vitte véghez többek között az állami vagyon privatizációját, a multinacionális tőke kizsákmányolásának jóváhagyását, a szerecsenmosdató cigánypolitikát, az ügynöklisták titkosítását, a szuverenitásunktól megfosztó Lisszaboni Szerződés olvasatlanul történő megszavazását, az IMF behívását és az Európai Unió általi gyarmatosítást. Vona Gábor kijelentésének igazára úgy tűnik, a vártnál sokkal hamarabb megérkezhetnek a válaszok. Az uniós csúcs végeztével Orbán Viktor ugyanis bejelentette, a parlamentre – vagyis a kétharmados szavazógépre – bízza a döntést, csatlakozik-e Magyarország az új európai paktumhoz. Mint ismeretes, az Európai Tanács hivatalos közleménye az európai állam- és kormányfők csütörtök éjszakai tanácskozásának eredményéről még úgy szólt, hogy a megállapodás kidolgozásában két ország nem kíván részt venni: Nagy-Britannia és Magyarország. A péntek délelőtti nem délutánra talán lett, Győri Enikő EU ügyekért felelős államtitkár pedig azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy a magyar kormány hajlandó aláírni az eurózóna tagállamainak kormányközi megállapodását. Ami egy kissé előrevetíti a „parlamenti döntés” kimenetelét. Miután az Európai Unió 27 tagországának nem sikerült megegyeznie péntek hajnalra az uniós szerződés módosításában, így a brüsszeli találkozón arról született döntés, hogy az euróövezet 17 országa új kormányközi szerződést készít a költségvetési fegyelem szigorítása érdekében. Ebben Nagy-Britannia kivételével a zónán kívüli uniós tagállamok is készek részt venni, ha nemzeti parlamentjük erre felhatalmazza őket. Hazánkon kívül Bulgária, Csehország, Dánia, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia és Svédország jelezte, hogy nemzeti törvényhozása jóváhagyásért folyamodik. De hogyan is képzeli Nicolas Sarkozy francia államfő és Angela Merkel német kancellár az általuk megálmodott és irányított Európai Egyesült Államokat? Miből is állna a költségvetési uniót létrehozó új európai paktum? Egy biztos, a költségvetések közös ellenőrzésének szigorítására és a túlköltekezők hatékonyabb megbüntetésére épülne. A tagállamoknak az alkotmányaikban kellene rögzíteni az eladósodási plafont (ez az alaptörvényünkben már benne van, de a kormány 2016-ra tolná hatályba lépését), amit az Európai Bíróság ellenőrizne. Ugyanakkor a napokban életbe lépő, az uniós gazdasági kormányzás megerősítéséről szóló ún. hatos csomag büntetési szabályozását megszigorítanák, így a túlköltekezett tagállamokat az EU automatikusan pénzbüntetéssel sújtaná, kivéve, ha a tagállamok minősített többsége erre nemet mond. A tervek szerint a GDP fél százaléka lehetne a tagállamok elsődleges költségvetési hiánya, a mentőcsomagban részesülő tagállamok költségvetését pedig a Bizottság és a Tanács szigorúan ellenőrizné. Az Európai Stabilitási Mechanizmus elnevezésű intézményt már a nyáron fel akarják állítani, ami az EU állandó válságkezelő intézményeként funkcionálna. Ugyanakkor döntés született arról, hogy az EU tagállamai tíz napon belül 200 milliárd eurót adnak kölcsön az IMF-nek, hogy azt a válság kezelésére fordíthassa. Azt is kimondták, hogy soha többé nem fordulhat elő, hogy magánbefektetőket vonjanak be a válság kezelésébe, ahogy azt a görögöknél láthattuk. Add nekem egy ország pénzforgalma feletti uralmat, és nem érdekel, ki hozza a törvényeket! – az egyik leggazdagabb, a Rothschild bankárdinasztiától származó mondás továbbra is és egyre erőteljesebb valóság Magyarországon. Mára elmúltak azok az idők, hogy Orbán Viktor arról beszéljen: a Nemzetközi Valutaalap nem a magyar polgárok érdekeit képviseli, hanem azoknak a tőkés csoportoknak az érdekeit, amelyek hitelt adtak Magyarországnak. Őket csak az érdekli, hogy ezt a hitelt visszakapják. (2008) Az IMF ma is ugyanilyen, csak a kormányzati álláspont változott. Mára kiderült, igazából nem egy „új típusú” együttműködésről van szó, hanem ugyanolyan készenléti hitel megállapodásról, mint amit Gyurcsány Ferenc kötött 2008-ban. A City feltörekvő piacokért felelős közgazdászai többek között a Nemzetgazdasági Minisztériummal való egyeztetésük után azt közölték, a kormány illetékesei egy 10-15 milliárd eurós hitelcsomagban reménykednek. A két közös hitelezővel, az IMF-fel és az EU-val januárban kezdődnek a hivatalos egyeztetések.

Csiki-csuki, pénzügyi diktatúra és polgárháború

A súlyos eladósodás, ami a felszínen a krízis közvetlen oka, olyan összefüggések következménye, amelyek az uralkodó beszédmód számára megragadhatatlanok. Hitelfelvételre ugyanis mind az állam, mind az állampolgárok azért kényszerülnek, mert az elmúlt évtizedek során a liberalizálás, deregulálás, privatizálás nyomán egyre reménytelenebb helyzetbe hozták/hozzák őket. A lokalitások kifosztott népei és államai hitelek felvételével próbálják „lerohadásukat” legalább lassítani, várva a „szebb jövőre”. Ám a keserű valóság az, hogy a hitelfelvétel nemcsak, hogy nem megoldás, hanem menekülési út helyett a végzetes csapdába való önkéntes belesétálást jelenti – nyilatkozta lapunknak Bogár László. Az EU-csúcs után kialakult helyzetet értékelve a közgazdász arra hívta fel figyelmünket, hogy a globális médiarendszer segítségével keltett mesterséges hisztéria/rémhírterjesztés pillanatok alatt olyan szintre viheti a kamatokat, ahonnan már nincs visszatérés, pénzügyi „fekete lyukba” zuhanhat a jelek szerint nemcsak egy ország, de egy olyan roppant méretű birodalom is, mint az Európai Unió. Bogár László szerint az Európai Uniót most brutálisan megzsarolta az a globális hatalmi „szuperstruktúra” amely a „főkonstruktőre” e pusztító csapdának, Európa urai engedtek a zsarolóknak, és általános pénzügyi diktatúra bevezetését határozták el. A radikális költségvetési szigor indokolt volna, ha a súlyos eladósodást valóban az államok és az állampolgárok okozták volna, de éppen ez az, ami nem igaz! Görögország adósságállománya az elmúlt három év során kb. 160 milliárd euróval nőtt, amit úgy tüntetnek fel, mintha ez a görög társadalom hedonista túlfogyasztása volna. Ám a görög állam és polgárai nemcsak, hogy nem fogyasztottak többet, de egyenesen kevesebbet fogyasztottak. Az adósságnövekedés kizárólag a mesterséges hisztériával egekbe vitt kamatok kumulált következménye. Ha tehát ebben a helyzetben – nem vizsgálva azt, hogy ki okozta az adósságnövekedést – automatikusan a kiszolgáltatott társadalomra hárítom ennek terheit, akkor ezzel nemcsak, hogy nem oldom meg a helyzetet, hanem éppen ellenkezőleg, súlyosbítom azt, és az Európai Unió most éppen ezt készül megtenni a csúcson született döntéseivel. Az EU vezetői és az egyes tagországok uralmi elitjei részben meg sem értik mindezt, részben nagyon is értik, de cinikus kollaboránsként a globális birodalmi „szuperstruktúra” kifosztó szivattyúit segítik. Így borítékolható, hogy mindebből nemcsak, hogy megoldás nem lesz, hanem minden eddiginél súlyosabb következményekkel járó, kvázi polgárháborús helyzet alakulhat ki Európa országainak többségében – vázolta fel a jövőt Orbán Viktor egykori tanácsadója. Bogár László lapunknak a magyar kormány helyzetét is elemezte kifejtve, hogy Orbán Viktor kutyaszorítóba került, akárcsak a többi kormányfő. A közgazdász, egyetemi tanár úgy látja, ha a miniszterelnök szembemegy a megállapodással, az már rövidtávon is olyan pénzhatalmi megtorlásokkal járna, ami hetek alatt anarchiába sodorná az országot. Ha viszont elfogadja, akkor olyan brutális újabb megszorításokat lesz kénytelen bevezetni, amelyek lényegében ugyanezzel a következménnyel járnának. Sakk-matt, vagy éppen csiki-csuki, ha a globális birodalom szemszögéből nézzük, aki számára mindkét változat kiváló! Ha Orbán Viktor lázad, akkor azért, ha behódol, akkor azért végzi ki a birodalom. Mindez persze legyen intő jel mindazok számára is, akik az előttünk álló, módfelett kalandosnak ígérkező évtized folyamán kormányozni szeretnének, merthogy minden kormány ugyanebbe a satuba „születik bele”! A túlélés egyetlen esélyét most rövidtávon az a lavírozó, ügyeskedő, ravaszkodó mentalitás jelentheti, amelytől erkölcsileg irtózhatunk ugyan, de logikailag aligha adódik más, és persze mindeközben hatalmas energiákkal kellene dolgozni a „visszavonuláson”. Mármint azon, hogy a népünk minél nagyobb része számára világossá váljon, hogy egyetlen túlélési stratégia létezik, az, amely szerint le kell válni a birodalom elosztó hálózatairól, és menteni a menthetőt – zártuk beszélgetésünket Bogár Lászlóval. Egy kérdés maradt hátra vajon visszavonulót fúj-e a kormány, és megmenti-e a menthetőt? Vagy maradunk, akikké váltunk, az egyesült Európa gyarmata.

Takács Veronika

(Megjelent a Bar!kád hetilap 2011. december 15-i számában.)


barikad.hu